2010. március 29., hétfő
Hetedik
2010. március 27., szombat
8. Sárvári félmaraton 2010-03-27
2010-em első, kimondottan országúti versenyét Sárvárra időzítettem. Már tavaly is kacérkodtam annak őszi felvonásával, de akkor még egy szerencsétlen sérülés sebeit nyalogattam (nem szó szerint, mert nem ér le a nyelvem odáig), melynek keretében saját magam voltam képes egy kővel megzúzni bal bokámat.
Mivel idén nagyjából már sikerült elkerülnöm a vasúti töltés durva felszínét, ilyesféle kínos közjáték ezúttal nem szólhatott közbe.
Az időjárás-jelentések (amiket egyébként sarlatán áltudománynak tartok, mióta megjött a jobbik eszem nem túl régen) erős szelet és jókora esőzést hazudtak szombatra. Ennek egyáltalán nem, de várakozásaimnak teljes mértékben megfelelően szikrázó napsütés és koranyárias hőmérséklet késztette a futók nagy részét már-már megbotránkoztatóan lenge öltözet választására.
A ZASZ népes tábora ezúttal a szokásosnál is erősebben rányomta a bélyegét (bár ezt negatív értelemben szokták használni) az eseményre, hát még a dobogósok összetételére, de erről majd később szólok bővebben. Bár váltóval ezúttal nem riogattuk a többi résztvevőt, az egyéni mezőnyt – nem túlzás kijelenteni – számunkra legalábbis szívet melengetően uraltuk.
A futásról: mivel idén még adós vagyok az igazán gyors edzésekkel, nem nagyon lehetett tudni, milyen tempót bírok majd közel 21 km-en keresztül. Ennek megfelelően a szokásos nem-elfutni-az-elejét-akármi-is-lesz hozzáállással indítottam, és bár már tudja az órám a sebességet is, egyszer sem nézegettem verseny közben.
A legeleje, ahogy arra számítottam, fokozatosan, bár első ránézésre nem túl meggyőzően távolodott.
Összesen 3 egyéni futó és 3-4 váltó alkotta az élmezőnyt olyan 150m-rel előttem. Már az első váltópont előtt „összeszedtem” néhányukat, de a Fábrics Gábor (aki tavaly a saját versenyünkön megelőzött) már legalább egy kiterített rekortánnyi különbséggel látszott távolodni. Roli elszakadt addigra már tőle, de a hosszabb egyenesekben őt is láttam hébe-hóba.
A 12 km-nél található kaptató előtt már közelítettem közvetlen ellenfelemhez (Asi bemondása alapján a 2. váltópontnál 40mp volt már csak a hátrányom), ám igazán csak a Sótony utáni hullámvasút hozta meg az áttörést kettőnk versenyében: egyre közelítettem hozzá, ám már-már idegesítően lassan csökkent csak a távolság. Olyan 18km-nél előztem meg és amikor utána is hátranézett, éreztem, hogy már inkább a harmadik helyének stabilitását ellenőrizte.
Innentől lelkileg megerősödve, némileg fáradtan, ám jó tempóban értem a főútra, majd onnan a célba, ahol Roland mögött jó 500m-rel másodikként meg is érkeztem 1:22:08-as idővel. Ez ugyan egyéni legjobb időm félmaratonon, ám a táv mégiscsak 20,85km-t tett ki.
Akkor, ahogy ígértem, visszatérve a ZASZ-os egyeduralomra: az 50 fős férfi mezőnyben az abszolút első 5-ből 4 tőlünk érkezett, a nőknél pedig az első két helyet béreltük ki ezúttal.
Nagy gratuláció mindenkinek!
Az eredmények szinte azonnal felkerültek a Sárvári Kinizsi honlapjára, ami rendkívül jól szervezett adatösszesítő munkára utal, főleg ha hozzátesszük, hogy az időket kézzel mérték.
korpa
2010. március 8., hétfő
Hatodik győzelem zsinórban
Göcseji Galopp 33km 2010-03-07
A reggeli fagypont alatti zimankót csak tetézte a futót olykor gorombán arcul csapó északias szél, mely főleg a táv utolsó harmadában jött rosszkor. Az előző éjjeli kisebb hószállingózás nyomai visszaköszöntek az árnyékosabb erdészutakon, a fehérkés lepel, míg bele nem léptél és csúsztál el az alatta lévő sárban, kifejezetten szépen festett erdei környezetében.
A kilenc fős mezőny - szellőssége ellenére - vasiakból, budapestiekből és zalaiakból tevődött össze. Az első néhány kilométerig együtt is maradtunk, majd ki-ki a maga tempójában haladt az eleinte csontkeménnyé fagyott keréknyomokkal csipkézett mezőgazdasági utakon. Én futottam két sárvári sráccal az elején, mögöttünk talán egy magas pesti spori és a Keszei Bandi következett. Egy-egy kérdőjeles útválasztás kapcsán még összeértünk, de úgy éreztem, ha kissé növelem a sebességet, egyrészt még nem fog a földöz vágni és talán el is tudok lépni valamennyire.
Ez pontosan így is történt és bár egy olyan szakasz következett, ahol bizonyos részeken összefüggő pocsolyás és mocsaras területen kellett szlalomozni, a különbség egyre nőtt. Hanyag favágómunka eredményeképpen gallyak és csuklómnyi vastagságú ágak között vezetett az útvonal, majd a kék kereszt elvezetett egészen Erdeifaluig.
Itt, a térkép szerint, kék vonal jelzésre illett volna csatlakozni, de jobbra tekintve csak egy kerítéssel elzárt házhoz vezetett út (talán az volt maga Erdeifalu...), így folytattam utam a kék kereszten és nagyon úgy tűnt, hogy az a helyes irány, hisz - és bár itt emlékezetem eléggé hiányos - a GG jelzések továbbra is megfigyelhetőek voltak. Hátratekintve megnyugodtam, hogy a távolban bár, de biztosan követtek a sárváriak.
Ezután a már megszokott, erősen sáros hullámvasút emelt a pulzusomon, majd következett a Kustánszeg előtti frissítőpont, ahol elvált az 55-ös táv. A falu elején két agresszív kutya lendült támadásba és ugyan ott nyomta a zsebemet a gázsprayes kutyariasztó, a nagy szélben szerencsére nem kellett használnom.
A tó megkerülésekor fordultam stabilan északi irányba, ahol az erős pofaszél mellett erősen lápos tópart fogadott, ahol a haladás inkább hasonlított cuppogós gólyalábazáshoz, mint versenyfutáshoz. Ezek után egy elragadó erdei szakasz és egy a közelben megrettent szarvas bontotta meg az amúgy sem ingerszegény környezet nem létező monotóniáját, majd Németfalun keresztül a Bödére vezető átmenet szintén kellemes erdei és ligetes fílinget kölcsönzött az akkor már kifejezetten élvezetes futásomnak. (Számos 15km-es túrázót itt már másodszor kerültem el a távok egymásba futó mivolta miatt.)
A bödei frissítő után már ismerős terepen közelítettem meg a Kávás feletti hegyi hajlékokat és egy kifejezetten megható fűves horhoson át (úgy értem, hogy a tavalyi eltévedéskor egy sokkal barátságtalanabb durva meredeken ereszkedtünk vissza a faluba) meg is érkeztem a kiindulóhelyre, ahol óvatosan megjegyeztem, hogy bizony az én távom 2:19-es idővel nem igazán üthette meg a 33km-es, amúgy jogos elvárásokat.
Mögöttem negyed órával értek be a többiek, majd jóval később azok, akik nagy valószínűséggel a teljes távot teljesítették, köztük a Keszei Bandival, akivel gyorsan meg is beszéltük, hogy egy vasárnapi edzés keretében megmutatja, hogy ő merre járt.
Hiányérzet mindenképpen maradt bennem a fentiek okán, hisz úgy érzem, mindenképpen belefért volna erőnlétben az a kihagyott hurok, mert a terepes edzéseim is hosszabb távra voltak kihegyezve. Azt nem mondom, hogy majd jövőre végre egyszer nem tévedek el, mert ennél jobban kitáblázott terepet nehéz lenne elképzelni.
Természetesen, ha igény mutatkozik rá, szívesen visszaszolgáltatom a díjakat és készülök a jövő évi versenyre - térkép- és túristajelismeretből:-)
korpa