Visszatekintés egy futóélményekben gazdag félévre

Ismét Olivér javasolt egy lehetséges témát a blog-ra, s mivel úgy érzem, elég mozgalmas féléven vagyok túl, ezért rászántam magam egy összefoglaló elkészítésére. Talán klubtársaim számára is érdekes lehet a versenyek és edzések számbavétele és értékelése. Egyben ezúton jelzem, akinek van rá pár perce, attól nagy örömmel és kíváncsisággal fogadnék egy hasonló beszámolót!

December 31-én egy fantasztikusan izgalmas verseny élményétől fellelkesedve igen motiváltan tervezgettem a 2009-es évet. Végül is úgy döntöttem, az év első felét teljes mértékben alapozásnak fogom alárendelni, minél többet szeretnék edzeni és fejlődni. A fő cél egy őszi síkmaraton (reményeim szerint végre 3 órán belüli idővel) és a szilveszteri hegyimaraton újra. Úgy terveztem, ha megyek is versenyre az első hat hónapban, külön készülni semmiképp sem fogok rá.

Ehhez képest ha végigtekintem a futóversenyek listáját, számos érdekes és izgalmas viadalon vettem részt, köztük egy világbajnokságon is. De cseppet sem bánom, hogy így alakult! :-) Mivel szinte mindről készült külön blogbejegyzés, itt most nem akarok kitérni a részletekre, csak rögzíteni a versenyeket és az eredményeket:

március 1. Göcsej Terepultra, Kávás (2. helyezés)

58 km 5:35 155 1044m

március 14. Fut az Őrség, Kisrákos (2. helyezés)

7,8 km 3:35 - 51m

április 25. Kanizsa-Karos, Nagykanizsa (2. helyezés)

19,7 km 3:55 173 143m

május 14. Feszti-vál-tó, Zalaegerszeg (1. helyezés)

6x900 m 3:20 164 63m

május 16. Wink Félmaraton, Siófok (3. helyezés)

21,1 km 3:53 173 17m

május 17. OTP Maraton váltó, Szombathely (4. helyezés)

6x2,1 km 3:13 - 75m

június 7. Keszthelyi Kilométerek váltó, Keszthely (2. helyezés)

11,4 km 3:44 174 18m

június 19. 100 km-es világbajnokság, Belgium (70. helyezés)

100 km 5:01 141 150m

Emellett persze a lényeg, az alapozás sem maradt el, sőt. Nagyon eredményesnek tekintem a félévet, soha ilyen sokat nem dolgoztam, és a Garmin precíz adatrögzítésének köszönhetően a fejlődésemet is hétről hétre nyomon tudtam követni. Hadd szakmázzak is egy kicsit: az első három hónapban igyekeztem sok gyors kilométert is gyűjteni. Március közepén azonban taktikát váltottam, a neten edzéselméletek között kutatva bukkantam rá Arthur Lydiard írásaira, és azóta ezt követem. Lényege, hogy az alapozás időszakában nincs kimondottan gyors edzés, csak sok-sok kilométer, de mind a savküszöb alatt. Majd a legfőbb verseny előtt 6-8 héttel fogok nekiállni gyorsító edzéseknek. A sérülések szerencsére majdnem teljesen elkerültek, a "majdnem" szócskát kizárólag a vb-n szerzett, két hetes pihenővel járó Achilles-gyulladásom miatt kellett beépíteni a mondatba. Túl vagyok rajta, már újra teljesítettem egy 150 km-es hetet.

Végül is az első hat hónap edzésmennyisége a számok tükrében a következő eredménnyel zárult:

153 db edzés (versenyeket is beleszámolva)

2812,56 km

225:19:36 hh:mm:ss

4:48 átlagtempó

143 átlagpulzus (összesen kb 1.930.000 szívverés)

19.915 m emelkedő

186 ezer elégetett kalória

30 km fölötti edzések száma: 19

42 km fölötti edzések száma: 6

A versenyeken kívül is számos különleges futóélményben volt részem, elég ha csak Zala megye körbefutására, a közös egyesületi edzésekre vagy a kanizsai Yours Truly futásra utalok. De gyűjtöttem még km-eket olyan helyeken is, mint az írországi Dublin, az osztrák Schneeberg, a balatoni biciklisút Keszthely-Balatongyörök szakasza, valamint Zalaegerszeg-Zalabaksa útvonal (igaz az utóbbi három már júliusra esett).

A sok verseny és edzés mellett szeretném még kiemelni, hogy a futás számos ember barátságát hozta számomra - ebben a félévben is. Nagyon örülök, hogy az Aszfaltszaggatók keretén belül egy jó közösség formálódik, remélem ez a tendencia folytatódik, létszámban még tovább fogunk gyarapodni és számos közös futóélményben lesz még részünk együtt. Az Aszfaltszaggatókon kívül is sok futót megismertem ebben a félévben, illetve régebb óta ismert futókkal sikerült több időt töltenem és elmélyíteni a barátságunkat. Becslésem szerint a félév során teljesített 2812 km-ből kb 1000-et társaságban futottam, több mint 45 emberrel sikerült rövidebb-hosszabb ideig együtt kocognom és beszélgetnem.

Összegzésképpen elmondhatom: soha rosszabb félévet!

Sport baba mellett

Látom lelki szemeim előtt, ahogy a blogra tévedő óvatlan a címet olvasva már el is kattint az oldalról, mondván:
A) engem ez nem érint, mert már fiatal koromban elserdültek a gyermekeim
B) én aztán nem akarok szülni, macera, meg különben is...
C) előbb kéne már egy normális párt találnom, aztán majd visszanézek ide

...és létezik az adott időpillanatban a populáció egy szűk, nem reprezentatív halmaza (elsősorban etnikai kisebbségi többség jellemzi), akiket elvileg folyamatosan foglalkoztathatna a téma, ha nem lenne ott az, hogy "sport". Egy olyan szalagcím viszont, mint Seftelés..., Garázdaság..., Rézgyűjtés..., Bodzázás baba mellett azon nyomban a népszerűségi lista élére repítene, amiről most, feláldozva magam az egyesület oltárán, önkéntes alapon lemondanék.

Ezek után, ha még valaki netán ezt is olvassa, akkor neki leírom, hogy miként változott meg a "sportlétem", miután megszületett kislányunk.

Csak szólok, ez egy szép bevezető mondat lesz: különbontanám az űzött sportágakat űzésük eltérő űzhetősége miatt. (én előre megűzentem :-) )

1. futás:
A kulcsfontosságú sport a versenyképesség fenntartása szempontjából. Ahhoz, hogy a gyorsaság és állóképesség megőrzése, esetleg fejlesztése megtörténjen, alapvetően sokat, köztük jónéhány tematikusat (értem ezalatt a résztávos, fartlekes, futóiskolás, hegyre fel, stb. mozgássorokat) is kell edzeni. Közhely, de amikor megszületik a baba, felborul a jól megszokott életritmus: a reggeli frissen ébredést felváltja a keserves ágyelhagyás, a munkahelyi kreativitást az ásítozós blogírogatás(...), a délutáni lelkesedést az aludhatnánk-egyet-mert-éjjel-úgyis-szívunk(a baba is, csak ő szó szerint) életérzés, az éjszakai pihenést pedig a csecsemősírás-szopiztatás kombináció megszokhatatlan rendszer(telenség)e. Mindezek ellenére, de sokkal inkább dacára, viszonylag könnyedén lehet teljesíteni a kilométerben kifejezett edzésadagot (ami nálam azóta is 110km/hét), viszont szinte elképzelhetetlen gyorsaságot építeni, versenyre felkészülni, mert a kialvatlanság és a kipihent szervezet időszakos nélkülözése megakadályoz abban, hogy intenzív edzések keretében magas szintű Wattban mérhető teljesítményt tudjunk leadni.
Ezzel együtt az is megfigyelhető, hogy egy-egy, közepes terhelést is alig-alig elérő (értsd 4:50-5:00 /km) futás során a pulzusértékek percenként 10-zel több szívverésről árulkodnak. Ez is jól mutatja, hogy a fentebb vázolt megváltozott körülmények következtében a szervezet fizikai terhelésre adott válasza mennyire érzékenyen reagál már néhány hét elteltével is.

2. kerékpár:
A nálam jelenleg parkolópályára állított mozgásforma eddig úgy tűnik, egyre inkább a regenerálódás tökéletes eszközévé válhat. A nem túl hosszú (<100km), csodás zalai-örségi tájakon végzett edzések során kellemesen feltöldődhet az ember még akkor is, ha az intenzitást növelve a sebességélmény iránti igényét is szem előtt tartja. Amikor a baba hétvégente 3-4 órákat sziesztázik a kertben, nekünk is kint a helyünk a természetben - lehetne ez az alapgondolat.

3. gyúrás rettenetes súlyokkal
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy otthon sikerült berendeznem egy szegényes ellátottságú (néhány súly, pár teszkós pad, görgő, ennyi) luxuskonditermet :-) Ez lehetővé teszi, hogy az időrabló edzőterembe-ingázás helyett a kisbabánk napirendjéhez igazítsam a súlyzók mozgatását. Így az edzésprogramomban gyakran feltűnnek olyan különleges elemek is, mint két hátgyakorlat közötti büfiztetések, a felülések fürdetéssel történő megszakításai, illetve expanderpihentetések babamasszázzsal. Így minden bizonnyal hamarosan kigyúrt kopasz vadállattá fejlődök...

Nem is szaporítanám tovább a szót, lényeg a lényeg, hogy ez mind sokszorosan megéri:





korpa

Heti edzésbeszámoló

Ismét egy kis összefoglaló az eheti edzésemről.

Hétfő:

A hétre kereken 100 kilométert terveztem. A hétfői nap egy pihenőnap volt, de mégis futottam. Vettem egy új kulacstartót és ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy kipróbáljam. Mivel féltem, hogy elázok, (cukorból vagyok) csak egy gyors 5 kilométer volt a táv.

Kedd

Úgy döntöttem az előző napi hosszú futás után, a keddi nap is egy laza kis futás lesz. 14 kilométer volt a terv. Ismeretlen útvonalon mentem. A tervhez képest egy kicsit megtoldottam a távot, és így 16 kilométer jött ki. Egyszer sikerült eltévednem, de mentségemre legyen mondva nem voltak turistaút jelzések.

Szerda

Az eső miatt egy intenzív, résztávos fejben futás volt a terv, mely pontosan 20 kilométer. A távot sikeresen lefutottam (gondolatban), jól elfáradtam, megérdemelt pihenő természetesen járt érte.

Csütörtök

100 km a heti edzés adag, megvan belőle 21 kilométer. Ha pénteken, szombaton futok 25-25 kilométert vasárnap meg a maradék 29 kilométert akkor az pont 100 km, happy, milyen ügyes is vagyok. Az egész délutánom ráment a számolgatásra, így az edzés elmaradt.

Péntek

25 kilométert futok ma, egész nap ezt sulykoltam magamba, de mire hazaértem a tervek hamar elszálltak. Leültem a gép elé, gondoltam játszok 10 perc pókert, meg még 10-et, meg még 10-et, meg még.... Este 5 óra. Na a futásnak lőttek. De becsületemre legyen mondva elmentem a hegyi körömre, ami pontosan 6 és fél kilométer. Pontosan 27 és fél kilométernél tartok.

Szombat

A hetet már csak becsületből is szépen zárjuk le. Egy ultraedzés volt a terv. És a terv megvalósult!!!! Nem sokon múlott az ultra, mert 42,5 kilométer lett a megtett út. Reggel korán kelés, hogy a reggelit meg tudjam emészteni, és 7 órakor rajt! A terv az volt, hogy 10 perc futás 1 perc gyaloglás, hogy végig maradjon erőm. Természetesen ahogy szokott lenni órát nem vittem magammal, így sacc per kábé módszerrel mértem a 10 percet. Bak-Sárhida-Bocfölde-Zalaegerszeg(MOL telep-Páterdomb)-Parkerdő-Csács-Csácsihegy-S+ plusz jelzést követve Nemeshetés-Bucsuszentlászló-Pölöske-Bak útvonalon haladtam. Sok szép és sok nem szép dolgot láttam. A csácsi hegyről a kilátás pazar, irigylem akinek itt van pincéje, esténként a naplementét 1 harmatos fröccs mellett nézni, csodálatos lehet!!!! Sajnos utamat meg kell szakítanom, mert az S+ jelzés bevisz az erődbe. Enyhén sáros, lejtős az út, tökéletesen futható, aki teheti menjen el és fusson ezen az úton. A szép jó útnak is vége szakad egyszer. Egy hihetetlen gazos rész következik, a fél méteres és a méteres gaz váltogatja egymást, jelzést nem találok, de a sok turista gondoskodik arról, hogy senki ne tévessze el az utat, ugyanis elég ha csak az elszórt szemetet követi valaki! Ha olyant látnék, hogy valaki eldob egy darab szemetet, büntetésből az egész úton összeszedetném vele a szemetet. Nemeshetési hegyre beérve egy kedves idős házaspárral beszélgettem pihenésképpen. Az út már kezdett egy kicsit monoton lenni, gondoltam hallgatok egy kis zenét. Az mp3 lejátszót elfelejtettem feltölteni.:) Marad a monotónia, elvégre ezt is szokni kell. Győzködöm magamat Nemeshetésről lefele, hogy igenis jól futok, nem vagyok fáradt. Bérces Edit gondolata jut eszembe, hogy a jobb és a bal lábat tesszük egymás elé felváltva, csak a futók ezt egy kicsit gyorsabban teszik. Búcsúszentlászlón elér a végzet. Meg kell állnom. Egy árnyékos helyen bő 10 percet ülök és enni kezdek. Evésnek nem volt nevezhető, inkább nyammogásnak. 10 percig tartott mire megettem egy zsemlét. Egy apró trükkel késztetem magamat futásra, a villanyoszlopokat számolgatom. 5 oszlop futás után 1 oszlopnyi séta. Ezzel a módszerrel hamar kiérek a faluból. A két falu között nem tudok semmit sem számolni, így lassan kocogtam végig a faluk közti távolságot. Egyszer csak megáll mellettem egy szőke csajszi és megkérdi, hogy nem e megyek vele. Én meg marha fejemmel azt mondtam, gyalog kényelmesebb. Utána szidtam magam rendesen. Pölöskén újra tudtam számolni a villanyoszlopokat, így hamar átszeltem a falut, az egész falun átfutottam, mindkét végét érintve. A 75-ös úton az útszéli bójákat számoltam, de itt már csak 2 közt futok és egyet sétálok. A kis emelkedőn már csak gyalog tudok felérni. A hosszú egyenes részen eljön a végzet. Futni nem tudok, sétálni is alig. Megint az utolsó 7 kilométer babrál ki velem, mint ezelőtt. Végre vége az egyenes résznek és az erdőben árnyékos úton már a futás is megy. Egy korlátra leülök és egy kicsit nyújtózkodók, megáll egy kocsi, a sofőr megkérdi merre van Zalakaros. Nem tudom mit értett abból amit mondtam, de nevetett egyet és ott hagyott. Végre a körforgalom, és már csak 1 kilométer. Az eső elkezd csöpögni, mire előveszem és felveszem az esőkabátot eláll az eső. Már csak 500 méter, már csak 400, 300, 200, 100 és cél. Leghosszabb futásom edzésen teljesítve, 42,5 kilométer. Az egyik dezodoros reklám jut az eszembe, hogy lehet, hogy én nem érzem a testszagom, de más igen. Ezt a szememre is vetik, így irány a tusoló! Hazaérkezés után 10 percre megered az eső, na ez ám az időzítés! A kört jól zártam, vízhólyag csak 1, kidörzsölésnek nyoma sincs és az előző esethez képest semmi gyomor probléma, még bokortúra sem volt, bár a végére egy kicsit elszomjaztam, de már a 2 hét múlva lévő hétvégének a futását készítem elő fejben, ami közelebb lesz az ötvenhez, mint a ..km-hez.

Vasárnap

Már előre tudom a tervet, Póker és Fifa 09.

Szerintem jó kis hét volt ez, a jövő heti terv 100 kilométer, kíváncsi leszek mennyi jön össze.