Sajnos az óriási érdeklődés elmaradt az esemény iránt, azért 4-en csak megjelentünk a fél kilences találkozóhelyen, Tamás, Roli, Rudy, korpa, hogy a 30km-es etapnak óvatlanul nekivágjunk. Aznap hajnalban már megmutatta magát az eső, de közvetlenül az indulás után zendített csak rá igazán. A fejlámpáink sugarai optikailag még fel is erősítették a cseppek sűrűségét és nagyon úgy tűnt, kiadós égi áldással kell számolnunk. Rudy túrázási tapasztalataiból és a zalai dombság agyagos talajából kiindulva úgy döntött, hogy a körülmények sárdagasztássá minősítenék az eredetileg éjjeli futásnak meghirdetett programot és a TV-toronynál a panoráma út felé vette az irányt.
Így most már mint szétázott fényforrás folytattuk tovább utunkat a Kandikó irányába abban bízva, hogy alábbhagy az égi áldás,no meg hogy a környékbeli kutyák szövetsége nem ezt az éjjelt nézte ki magának éjszakai futók megtépázására.
Rudy-val szerencsére az eső is távozott, a hőmérséklet megfelelt a nyári estéken megszokottaknak és a szélcsendben könnyedén szeltük a kilométereket, miközben a helyes irány megtartásáról Tamás Garmin-ja gondoskodott.
A vonalvezetés elsősorban túristaútakon vezetett, érintve Becsalit, Babosdöbrétét, Bödét, Boncodföldét és Beskándot, csak hogy a B betű nyomvonalán visszaérjünk az uszodához:-) Közben a csodás hegygerinceken átívelő útvonalról letekintve végig láthattuk valamelyik disco eget pásztázó fényeit (hja, szerda egyenlő főiskolás buli…), melyet így a végére teljesen megkerültünk..
Megdöbbenve realizáltam, hogy a számomra új, világító szemű vadállatok milyen békésen keresztezik utunkat, de még a felénk az ellenszenvüket hangoskodva kifejező kutyák szemei is csak úgy ragyogtak fejlámpáink fényében. Néha meg csak annyit vettünk észre, hogy a bozótból tekintget ki egy szempár, tulajdonosa valamilyen emlősé lehetett, nyugtáztuk magunkban, bízva abban hogy vaddisznóék családi körben és nyugalomban töltik a szerda éjszakájukat.
Rolinak és Tamásnak holmi 30km nem igazán kottyanik meg, míg én 21km-rel tartottam egyéni távolsági rekordomat, melyet Boncodföldénél sikerült is átlépnem.
A tempó nagyon kellemes élményt nyújtott (5-6 perc), csak az előző napi céges foci izületeimre mért csapásait nem sikerült még teljesen kihevernem.
Útközben változatosan érdekes témákról sikerült szót váltanunk, hisz a közel 3 órás közös időtöltés és a mérsékelten megemelkedett pulzusszám mindezt megengedte.
A város határában meg is jegyeztük, hogy de jó is lenne megismételni a futást immár többeknek a részvételével, hisz bőven akadnak az egyesületben olyanok, akik szeretik annyira a zalai tájat, hogy közben egy frissítő szaladgálástól sem riadnak vissza.
korpa
