2008. augusztus 31., vasárnap

Csákvár

A sárvári 12 órás futásom után másnap már azon gondolkodtam, hol és hogyan tudnám megdönteni az egyéni csúcsomat. A csákvári 12 órás futás OB volt a következő lehetőség. Meg is ragadtam a lehetőséget és az elsők között neveztem a versenyre. Ahogy telt múlt az idő az edzés kilométerek nem úgy gyűltek, mint ahogy az előre elterveztem, így sajnos a nevezésemet módosítanom kellett a 6 órás futásra. Az előző heti Velencei tavi Szupermaraton ideális tesztverseny volt, így pontosan tudtam mire számíthatok. A verseny után 53-54 km-re saccoltam magam, ennyit tudnék lefutni, ha minden rendben van.

Pénteken a verseny előtti napra szabadságot szerettem volna kérni, de főnökeim unszolására mégsem mentem szabadságra, így péntek délután indultam el Csákvárra. Csákváron nem kis tájékozódási bravúr volt megtalálni a verseny központot. A nevezés viszonylag gyorsan ment, de a chip letéti kauciója sok embert meglepett. Valaki csak 1500Ft-ot hozott magával, így el kellett mennie automatát keresni, hogy vegyen ki pénzt a kaucióra. A nevezők jelentős része már a verseny előtti nap (pénteken) átvette a rajtszámát. A vk-ba újonnan érkezők üdvözölték a már ott levő versenyzőket. Amikor Löw Andrisék megérkeztek hirtelen meglepődtem, egyik nagy példaképemmel végre találkozhatok. Másik nagy meglepetés az volt amikor odajött hozzám kezet fogtunk és bemutatkoztunk egymásnak. Pár szót beszélgettünk is, meglepett az, hogy mennyire közvetlen az emberekkel, semmi lekezelőség, semmi nagyképűség nem látszott rajta. A vk.-ban kisebb csoportok alakultak, én a Löw Andris vezette Sparthatlonos csoport beszélgetését figyeltem. Ők úgy beszéltek a 245km-ről mint én egy 10 kilis versenyről, nekik szinte már természetes az, hogy szeptember végén elmennek Görögországba nyaralni, és ha már ott vannak akkor lefutják azt a Sparthatlon nevű versenyt. 5 csillagos szállást foglaltam magamnak, a sportcsarnokban. Matracon hálózsákban való alvást választottam a verseny előtti éjszakára. Nem túl kényelmes megoldás, de ezt is ki kell egyszer próbálni. Kb. 20-an választottuk ezt a megoldást. Este nem sokat tudtam aludni, mert valaki mindig zörgött, de nagyjából kipihentem keltem fel. Mivel kaját elfelejtettem vinni, reggel nekem gyors bolt keresés volt az első feladatom. Mivel volt egy pékség a közelben ott vásároltam magamnak, ez jó ötlet volt mert frissen sült ételt tudtam enni, még a kifli meleg volt amikor ettem. A rajt helyét már könnyen megtaláltam. Sok régi ismerős arccal találkoztam akikkel Sárváron, Veszprémben vagy az Ultrabalatonon találkoztam. Sok emberrel váltottam szót és sok sikert kívántunk egymásnak, hogy a kitűzött célt teljesítsük. A verseny előtt elmentem körbefutottam egy háztömböt. A futás nem igazán akart menni, az okát nem tudom, de itt már rossz érzésem volt a verseny végére vonatkozóan. Sebaj nagy tervekkel és merészséggel álltam oda a rajtvonalhoz. A start pisztoly eldördül. A mezőny közepe tájára helyezkedtem és valahogy úgy alakult, hogy Löw Andris mögött futottam. Az ő tempóját nem sokáig bírtam kb. másfél körig voltam a nyomában, utána leszakadtam, de így is 5 és fél percen belüli kilométereket tudtam futni. Ez a tempó nem tűnt gyorsnak számomra, jó pár kört teljesítem ilyen tempóban. A gondok ott kezdődtek, hogy elkezdtem szomjazni és a frissítő pontnál meg kellett, hogy álljak. Nem sok időt veszítettem, csak pár másodpercet, de elég volt ahhoz, hogy a lendületemet megtörje. Utána már nem éreztem olyan jól magamat futás közben, pedig még így is tudtam 6 percen belüli kilométereket futni. Közben az él boly (Ossó Zoli, Löw Andris, Vozár Attila) szinte 4-5 körönként adott egy kört a mezőnynek, teljesen más tempót futottak ők hárman mint a többiek. Néha tettem egy kósza kísérletet arra, hogy az ő tempójukat felvegyem. Löw Andris mellet közel egy kört bírtam futni, de lehagytam. Megállt frissíteni én meg mentem tovább, igaz 200 méter múlva visszaelőzött. Az idő nagyon gyorsan telt. Mindig számoltam, mikor mennyit hogyan kell futnom, hogy az 50 kilométer meglegyen. Az 5-ik óra előtt pár perccel beláttam semmi esélyem már, hogy meglegyen az 50 kili, ezért a tervet 45 körre (ami 46 kilométernek felel meg) módosítottam. Kiszámoltam milyen köridők kellenek (9:20 perc/km) és én utána mindig pont ennyit futottam egy kicsit se gyorsabban és lassabban. Valami hiba azért csúszott a számításba, mert több mint 1 kilométerrel többet futottam (47.2 km), de sebaj ennyit én is tévedhetek. A 6 órásoknak véget ért a verseny, én leültem egy fa alá az árnyékba és ott vártam a pályabírókat, hogy a tört körömet kimérjék. Az előttem elhaladók mind gratuláltak és én ezt egy Hajrá! buzdítással viszonoztam.

Verseny közben minden maximálisan tökéletes volt, a frissítés, a szervezők hozzáállása, mindenről csak jót lehet mondani. Egyedül a WC az egyedüli hiányosság, de ezen nem nagyon lehet változtatni, mert ezt a részt csak mobil WC-kel tudják megoldani és az meg nem a legtökéletesebb megoldás. A verseny végén volt egy jó felirat. Az egyiken az állt, hogy JÓ a másikon, hogy INKÁBB A MÁSIKAT VÁLASZD!

Szerintem Magyarországon nekünk van a legjobb egyesület nevünk. Nem tudom ki találta ki (ezt valaki majd megírhatná, hogy miért ez lett tényleg az egyesület neve) de nagyon jó. Mindenki mondott rá egy frappáns mondatot. Nekem a legjobban most az tetszett, hogy: AZ ASZFALTOT FELSZAGGATOD, A FÜVET FELSZÁNTOD! Az ilyen kedves beszólások azért jók, mert az ember monotóniáját egy kicsit megtörik és pár pillanatra jó kedve lesz.


Összefoglalás: A versennyel elégedett voltam. Sajnos jobbra nem futotta 2 fő ok miatt ok miatt: A verseny hetében megfázással bajlódtam, ami miatt megfelelő edzésmunkát nem tudtam végezni. A másik ok a munkahely. A pénteki nap pihenőnapnak kellett volna lennie, hogy fejben és testileg is teljesen kipihent legyek. De ezeken megpróbálok változtatni és szerintem lehet is és már a következő versenyemre ezen elvek alapján készülök.

2008. augusztus 11., hétfő

Nyári hónapok

2008. június 8 - 2008. augusztus 9.

Már többször gondoltam rá, hogy irok picit ide a blogba, és mivel mindig elmaradt most egy kis összefoglalóval jelentkezem. Mint az Alaszkás táblázatból kiderül, a futást nem vittem túlzásba, de mivel az allóképességemet, keringésemet mégiscsak nagyrészt a futásnak köszönhetem, gondolom senki sem fog bántani ezért a beszámolóért...

Föhrenberge-Marsch, Mödling, Ausztria - 2008.06.08
A 18 állomásból álló "Marathoncup 2008" leghosszabb túrája a "Föhrenberge-Marsch", melyen teljesen tapasztalatlanul, de legalabb motivaltan elindultam. 1 db sima rövidgatya, 1 technikai felsö (olyasmi mint a ZASZ-os mez), futócipö meg 1, még a nadrágomnál is normálisabb fekete hatizsák, amiben vittem magammal kb. 2-3 szendvicset, penztárcát, 1 vékony futófelsöt, 1 kis kabátot, 1 db fényképezögépet. Ja meg a pecsételös lapot meg a térképet. A pénztárca azért kellett, mert csak egy minimális nevezési díj volt, a frissítéseknél viszont a vizen kívül mindenért fizetni kellett. A futófelsöre nem volt szükség, a kis esökabátot viszont a végefele magamra húztam amikor már bedurvult az esö.
Az elég kemény szintes pályán részben gyalogoltam, részben kocogtam/futottam. Jó élmény volt nagyon, bár a mértéktartásnak nem éppen a legjobb példája, hogy a legdurvább túrával indítottam.

Sportág: Vándorlás/Teljesítménytúra
Táv/szint: 50 km/ 1600 m

II.sZALAdEGERSZEG Városi Futóünnep 2008-06-15
Itt a 10.000 méteres távon indultam, de nem igazán voltam elégedett a teljesítményemmel. Talán az idöeredményem nem is volt olyan katasztrofális, de valahogy nem voltam elég laza. Talán még benne volt a lábamban azaz 50 km. Lényeg, hogy a jó teljesítménytöl messze voltam!
A hangulat itt is jó volt, kár h nincs eredménylista. Emlékeim szerint Roli például egy hatalmas eredményt eresztett el!
Én meg úgy döntöttem, hogy a futást picit mellözni fogom, ami egyéb elfoglaltságaim miatt nem is volt gond...

Fertö-tó átúszás 2008-07-12
A Balaton-átúszásra készülés szempontjából pont jókor került megrendezésre ez a 3800 méteres úszás. Nem akartam nagyon széthajtani magam, inkább egyenletesen úszni, hiszen ez elvileg egy rekreaciós úszás - de az évek során már azért rendesen begyorsult a tempó.
Picit cikkcakkban úsztam, szerintem összesen olyan 4 km-t, mivel nem volt nagyon kijelölt "pálya".

Sportág: Úszás
Táv: 3,8 km (4,0 km)
Idö: 1:30:38
Helyezés: 19. (össz. 103 résztvevö közül)

Balaton-átúszás
2008-08-02
Végülis mégsem lett nagy küzdés belöle. 2km körül picit depis lettem vmi miatt és mivel nem volt nálam óra, csak utólag derült ki hogy nem is voltam olyan lassú. Beért az egyik barátom, aminek nagyon megörültem. Tulajdonképpen ettöl az örömtöl aztán újra észhez tértem, így iratlan szabálynak éreztem, hogy onnantól végig figyeljek a haverra és a végén is megvárjam.
Egyéni csúcs persze nem lett már belöle, de számomra abszolút elfogadható idöt úsztam és a legfontosabb úgyis az volt, hogy együtt voltunk barátaimmal és sportoltunk egy jót

Sportág: Úszás
Táv: 5200 m
Idö:
2:07:03

Vármaraton 2008-08-09
Lsd. Asi beszámolóját. Max. annyit füznék hozzá, hogy (remélhetöleg) ez volt a visszatérésem a futóvilágba! Mindenesetre aszfalton, sárban, téglatörmeléken is kiprobálhattam, hogy tudok-e még futni. Az meg, hogy második lett a váltónk egyenes csúcs!!! :-)

u.i.: bocs az ékezetekért, de német bill.zeten írtam ezt a bejegyzést

3. Vármaraton

Az idei évben végre sikerült egy váltót is kiállítanunk.
Sajnos a 4 fő elég nehezen jött össze sérülések, egyéb elfoglaltságok miatt.
Az eredeti váltó összeállítása a következő képpen nézett ki.
1. Tamás, 2. Peti, 3. Én, 4. Olivér.
A Peti a korai ultrázásai miatt kisebb sérülést szedett össze.
A héten még tesztelte magát, de sajnos kiderült, hogy még nem épült fel, így nem vállalta a váltóban való szereplést

Szerencsére a hét egyik délelőttjén a Guba Pisti bejelentkezett.

Nagyon megörültem, hiszen az egyik legerősebb futónkkal már komolyabb eséllyel indulhattunk egy dobogós helyezésért.
Ismét úgy döntöttünk, hogy az időmegtakartás végett az autót is visszük magunkkal.
Az Ági érdekelt volt a női váltóban így odaérkezésünkkor újabb szervezést kívánt az autóval való szállítás.
A nevezési központban kicsit tumultus volt, de az előnevezésünknek köszönhetően elég gyorsan végeztünk.
Menet közben kiderült az is, hogy a váltónkban egyedül a Pisti volt az, aki tulajdonképpen edzett az utóbbi időben.

Ekkor arra gondoltam, lehet, hogy tényleg csak örömfutás lesz?

Kis csúszással egyszercsak "eldördült" a startpisztoly és meglódult a mezőny.
Mivel a hosszabb úton mentünk az autóval, azonnal útbaindultunk Csényére a váltóhelyre.
A tavalyi évről emlékeztem, hogy van eltévedési lehetőség, így kicsit túl is mentem, majd visszafelé egyből a váltóhelyre mentem.

A csényei váltóhelyre a váltók közül a Tamás 2.-ként érkezett. Az Olivér jó szokását megtartva száguldva indult.

Menet közbe az autóból ki is szóltunk Neki, hogy kicsit lassítson, nehogy nagyon elfussa az elejét.

Az első váltó ekkor már annyira elhúzott, hogy nem volt értelme, hogy megszakítsa magát. Váton a Pisti vette át a váltóbotot, és nagy robogva elindult. Útközben tapasztaltuk, hogy sorra megy ell a többi futó mellett. Persze Ők egyéni futók voltak.

Az Olivérrel elmentünk a Kőszegpatyi váltóhelyre. Ott javasolák, hogy a hosszú nadrágról váltsak rövidre, mert melegem lett. Jól tettem, hogy hallgattam rájuk.

Beszélgettünk a többiekkel, és mondtam, hogy most már ideje lenne bemelegítenem.

Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy ebből már nem lesz semmi, mert a Pisti már száguld is a váltóhely felé.

Gyorsan átvettem a rajtszámot, és gyorsan megindultam. Pár méter után jobbra fordultam és azt tapasztaltam, hogy szinte helyben futok annyira erős volt a szembefújó szél. Nagzon nem örültem ennek.

Szerencsére megláttam egy egyéni futót magam előtt (Popo- Sárvári Kinizsi SE) és megpróbáltam nem szemelől veszíteni. Ez olyannyira sikerült, hogy utol is értem. Mivel még elég sok volt hátra, - nem akartam, hogy kifogyjak a szuszból - lemaradtam és távolabbról követtem. Figyeltem, hogy a 3. váltó nehogy túl közel kerüljön.

Az útkanyarulatok és a távolság miatt csak annyit láttam, hogy ketten jönnek.

A befutásom után derült ki, hogy az egyik a maratoni női győztes Varga Éva volt, a másik pedig a 3.váltó befutóembere.

Ahhoz képest, hogy az utóbbi időben nemigazán futottam, egész jól bírtam a 12km-es távot.

Igaz egész úton azon gondolkodtam, hogy a legerősebb váltónkkal megszerezhettük volna az első helyet is.

Nem baj, majd talán jövőre.

Nagyon hangulatos verseny, Mindenkinek javaslom a részvételt.


2008. augusztus 10., vasárnap

Stinatzi félmaraton Cerr-cup 9. állomás 2008-08-09

Hosszú idő után érzem úgy, hogy érdemes leírni egy verseny tanulságait, kiváltképp, hogy annyi volt belőle, hogy azok számbavétele már futás közben lekötötte teljes agyi kapacitásomat.

Kellő félelemmel indultam neki gondolatban a távnak, hisz 15km-nél többet versenyen még soha nem futottam, azt is csak egyetlen egyszer és nem túl kellemes emlékekkel (Elvira futás). Mivel akkor is reménytelenül lassan teltek el az utolsó kilométerek, hát most is hasonlóan nehéz időszaknak néztem elébe, hacsak nem osztom be ésszel az erőmet - gondoltam.

Jó 180-an választották szombat esti kikapcsolódásként a burgenlandi megmérettetést, melynek különlegességet a sötétedésbe nyúló lebonyolítás adott, melyhez fáklyákat illesztettek a járdaszegélybe a 4,2km-es körpálya mentén. Bár megvilágítani az itthon is oly népszerű spanyol csigákon kívül nem sok mindent tudtak, de a vonalvezetést jól visszaadták.

Azt terveztem, hogy minden egyes kilométert 4 perccel teljesítek, azaz nem futom el az elejét, így majd a végén is marad szufla a lendület (még hogy lendület) megtartásához.

A táv maga egy elnyújtott emelkedőkkel és éles kanyarokkal tarkított, településen belül kijelölt körpályában mutatkozott meg, melyet 5-ször illett teljesíteni. Könnyű belátni, 17 perces körátlaggal lettem volna elégedett, ha tartom a tervezett tempót.

Viszonylag jól esett az első szakasz, és az sem lepett meg, hogy a rendszerint közvetlen riválisaim kicsit elléptek tőlem. Majd jól elfáradnak majd a végére, gondoltam naívan. 17 percen belüli idő, sínen vagyok, noha jó messze kerültem az elejétől, de ez ma nem érdekelt.

Kezdtem viszont érezni, hogy így még 4 karikát talán csak biciklivel tudnék teljesíteni, de nem gyalog. A második 4 km már sokkal nehezebben esett, valahogy mégis hoztam az összidőt, de csak mert az eleje pár mp-cel gyorsabban ment.

A harmadik körtől viszont elszállt minden erőm, úgy éreztem, egy adott tempót minden további nélkül tudok tartani, ami viszont éppen arra volt elég, hogy boldog-boldogtalan elfusson mellettem, asszonyok, gyerekek, idősek, fiatalok, szóval mindenki, akit leginkább nézőként, vagy csak kísérő családtagként szoktam normális esetben a pálya mentén látni.

Ebben az időszakban voltam a legmélyebben, de feladni semmiképpen nem akartam, inkább másfél órán belüli időre mérsékeltem időeredményben kifejezett elvárásaimat és számoltam vissza a kilométereket.

A legszörnyűbb az egészben, hogy egyáltalán nem érdekelt már semmi. Ha lépéseket hallottam mögülem, már azt vártam, hogy tulajdonosa mikor megy el mellettem, majd távolodik reménytelenül, csak ne idegesítsen már tovább, én meg majd befutok saját, szerény igényeim szerint…

Ez alól kivételt csak az utolsó 3 kilométer jelentett, amikor nem túl nagy meglepetésemre egy fiatal, Vasas-os lány húzott el mellettem, akinek a tempóját valahogy csak felvettem és amikor 400m-rel a cél előtt felfutott ránk egy másik sporttárs is, még maradt egy kevés erőm elfutni tőlük. Ez a sikerélmény erősen a „halottnak a csók” kategóriáját súrolta, éppen csak ahhoz volt elég, hogy elmondhassam, hogy legalább egy csöppnyi tartás szorult még belém.

A köridőim: 16:41, 17:21, 18:09, 18:26, 18:09 --- 1h28m46s total, 33. hely/5. kategória ---amire nem lehetek büszke és a következő félmaratoni versenyemig biztosan nyomasztani fog az emlék, mely sokkal inkább volt keserves mint élményszerű…

Eredmények

korpa

2008. augusztus 2., szombat

Ultrafutás már!!!


Mivel meg szeretném szerezni a bronzjelvényes túrázó címet az év hátralevő részében egész sok túrára fogok menni, na nem túrázni (gyalogolni) hanem lefutni az adott távolságot. A Rokin először a 70-es távot spéciztem ki magamnak, de mivel az augusztus végén rendezendő 12 órás futásra pihenten és jó erőben szeretnék menni, ezért csak a 40 kilis távra esett a választás.

Reggel korán kellett kelnem mivel Hahótról busszal mentem Nagykanizsára. Nagykanizsán most jártam életemben másodszor, az Erzsébet téren kívül semmit nem ismertem. Elindultam abban a reményben valahogy majd csak odatalálok a rajt helyre, meg útközben kérdezgetek. Ment előttem egy csaj, túratáska volt rajta, meg szabadidő ruhában volt, (meg még jól is nézett ki) gondoltam ő is a Rokira megy, így utána eredtem. Mentünk vagy egy jó kilométert mikor utolértem és már majdnem beszélgetni kezdtem vele, amikor hirtelen elfordult jobbra és bement a kórházba, így nem túl jól sikerült a mutatvány, magamra maradtam. De sebaj nekiálltam kérdezgetni járókelőket merre is menjek. Az egyik idősebb néni meg is kérdezte mit csinálok ott, elmagyaráztam, hogy tájékozódási túrára megyek, ha odatalálok a rajthoz. Sikerült is odatalálnom, gyors nevezés és feszült várakozás. Kb. olyan 100-an indulhattunk reggel 6 órakor tömegrajttal. Az elején mindenki csak sétált, majd hirtelen szökési kísérletek történtek. Az egyik ilyen szökési kísérletben én is részt vettem, de sajnos nem értünk haza, de egy gyorsasági hajrán a 3-ik helyet szereztem meg.

Részletek: az elején 2 srác egyből rákapcsolt, mire eszméltem már kb. 300-400 méter előnyük volt. Minden mindegy alapon nekiálltam felzárkózni hozzájuk. Közeledtem-közeledtem de 100 méternél közelebb nem férkőztem hozzájuk, de sajnos a tempó egy kicsit nagyon gyors volt nekem aminek később meg is lett a böjtje. Két választásom maradt, vagy megyek egyedül vagy bevárok valakit mögülem, hogy párban fussunk. A második verziót választottam. Mivel még sosem voltam teljesítménytúrán, a turista jelzéseket a legkisebb mértékben sem értettem, ismertem. Ezért Rudi javaslatára egy másik futó mögé álltam ill. mellé és így mentünk egy darabig. Nem volt túl beszédes kedvében a srác akit kispéciztem magamnak. Ha kérdeztem egy szavas válaszokat adott így többnyire csak én beszéltem. Palin felé mentünk a bicikli úton, mikor 3 kilométer körül észrevettem, hogy a Lubics Szilvi szembe fut velünk, majd megállít, hogy megkérdezze lehet e még nevezni? Nem tudtunk biztos választ adni, csak annyit, hogy próba szerencse. Aztán könnyes búcsút vettünk egymástól, mivel belement a szemembe egy bogár és nekiállt könnyezni a szemem. Utunkat folytatva tovább Palinnál a Kék út jelzésre kellett kanyarodni. Gyorsan itt a hátunk mögött hagytuk a várost és a semmi közepén futottunk homokos, kavicsos, aszfaltos utakon. A táj nem volt változatos, de annál szebb látvány. Az első ellenőrző pont Zsigárdon volt, ahova 3-ikként érkeztem meg, lesprinteltem a mellettem futót. Zsigárdon én 12 házat számoltam meg (lehet, hogy több volt). Az ellenőrző pont után ahol semmi frissítő nem volt balra kanyarodtunk, a változatosság kedvéért ismét az erdőbe mentünk. Jött egy nagyon homokos rész, olyan volt mint egy sivatag, csak a hőség hiányzott. Futni alig lehetett rajta, az ember lába mintha mindig kicsúszna. Hál Istennek „csak” két kilométeren keresztül kellett élvezni ezt a szakaszt. Beértünk Hosszúvölgybe, reméltem itt hosszan futhatunk le a völgybe, de nem völgybe futottunk, hanem emelkedőnek hosszan, miért is nem Hosszúpart lett a falu neve? A következő faluban Homokkomáromban történt az első emlékezetes eset. Egy idősebb férfi megállít, hogy meséljem el hova futok. Elmeséltem, majd mondja ős is lefutná ezt a távot, csak ne fájna a lába ennyire. A mellette lévő néni felnevetett majd én is és további jó utat kívántak. A partnerem nem állt meg beszélgetni, így elhúzott tőlem, visszacsúsztam a 4.-ik helyre. A hátát még láttam, de csak száz méterig utána soha többet. Az utamat egyedül kellett folytatnom. Útközben figyeltem nagyjából, hogy működnek a turista út jelzések és reménykedtem benne, hogy a látottakat hasznosítani is tudom. Egy hosszú emelkedő következett majd felértem egy mezőre. 4-es útelágazás volt. Merre tovább? Szerencsémre jött egy idős bácsi aki jó irányba terelt. Neki is persze el kellet mesélnem honnan futok hova és miért. Az út hála Istennek lejtős volt, így nagyon nem kellett erőlködnöm, hogy gyorsan fussak. Leértem, majd egy aszfaltos úton kellett futni. Reménykedtem, hogy sokáig tart még ez a jó út. A gondolataimba belefeledkeztem és nem kanyarodtam le a kék jelzésnél. Ismét szerencsém volt 300 méter után egy srác utánam ordibált, hogy nem jó irányba mentem. Vissza kellett fordulnom és mire odaértem a srác már elhúzott, így még egy helyet hátracsúsztam. Nagyon kemény kaptató volt, futási kísérletet nem is tettem, tudtam, hogy reménytelen. Az út annyira rossz volt, hogy terepjáróval is csak nehezen járható. Itt is pár kilométerig eltartott mire felértünk. A tetőn volt egy ellenőrző pont. Sehol senki csak egy háromszög alakú valami meg két toll volt kirakva. Nem tudom mit kell ilyenkor csinálni, örülnék ha majd valaki megosztaná velem ezt az információt. Saját kezűleg beírtam a rubrikába itt is jártam. Az út egy igen gazos részen vezetett, egy sáv volt járható, amit az előttem járok kitapostak nekem. Ezúton is köszönöm! Beértem egy völgybe. Hatalmas nagy volt. Vaddisznó hajtásokat rendezhetnek itt, mert körben vadászlesek sorakoznak, vagy 2 tucat, ha nem több. Egy pillanatra itt elgondolkoztam azon, hogy járt az egyik ismerősöm. Elment sétálni az erdőbe, mikor kiért egy mezőre 20 csőre töltött vadászfegyver közép pontjában volt, mivel vaddisznó hajtás volt. Ne egy kicsit itt meg is torpantam. A vizem amit magammal vittem elfogyott, meg hát a vadállatoktól félek, és ráadásul ez a vadászos dolog sem ment ki a fejemből. Az utat azért folytatni kellett. Itt ért el egy holtpont. A lábaim nem akartak engedelmeskedni, megtette hatását az elején való száguldás. De azért lassan kocogtam a lejtőn le. Hirtelen valami zörgést veszek észre a hátam mögött, a pulzusom a plafonba járt hirtelen a rémülettől, vajon mi jön mögöttem. Hátranéztem és örömmel vettem észre, hogy csak a Lubics Szilvi fut mögöttem. 6 kilométer hátrányt ledolgozott 22 kilométer alatt, nem véletlen 100 km-es OB harmadik. Végre egy kis társaság, gondoltam, mire a gondolat végig futott az agyamon már el is tűnt előttem. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. A mezőről befutottam az erdőbe, már kezdett meleg lenni, így jó volt benn futni egy kicsit az erdőben. Itt a láb elé kellett nézni, mert könnyen bukfencezhetett volna az ember, nekem is majdnem összejött a mutatvány. Itt jó volt futni, nagyon jó földes út volt. Megérkeztem az oltárci vadászházhoz. Itt frissítő pont is volt. Reménykedtem, hogy majd megkínálnak minket a vadászok egy kis vadásztokánnyal, de sajnos csalódnom kellett. Megittam vagy egy liter folyadékot, mivel már nagyon szomjas voltam. A hátizsákos kulacsomba nem töltöttem nem akartam mások elöl meginni a vizet, így folyadék utánpótlás nélkül kellett megtennem a hátralévő tízen sok kilométert. Hosszú egyenes, majd hirtelen ismét be az erdőbe. Egy kis emelkedő. A lábaim már nem nagyon engedelmeskedtek így sétára kellett váltanom. Egészen a börzöncei hegyig erdőben mentünk. Itt a turista utat figyelve elindultam jobbra, de utánam kiabáltak nem jó irány. Hallgattam a többségre így visszafordultam. Mind kiderült jó irány volt amit mondtak, csak az ellenőrző pont jobbra volt. Itt egy kis kavar volt, mert az új sárga útvonalon mentünk, de még a régi sárga útvonalon volt az ellenőrző pont. Erre akkor jöttek rá az előttem haladók amikor már közel 2 kilométert megtettünk rosszul. Így séta vissza, ismét beírtam a rubrikába itt is jártam, majd vissza a jó útra. Nem vigasztalt az , hogy nem csak én rontottam el hanem más is. Mentálisan nagyon hátravetett az a tény, hogy 4 kilométert fölöslegesen tettem meg. A víz hiány meg csak tetézte a bajt. Reménykedtem abban, hogy a börzöncei hegyen valaki csak megkínál a börzöncei rettenetesből, de egy árva lélek sem volt a hegyen. Nálunk a baki hegyen ilyen nem fordul elő, itt minden fél kilométernél megkínálnak. Már rutinos vagyok ezen a téren, kiismertem a baki borokat, tudom melyik a guggolós bor, melyik a földre köpős bor, melyik a délután még vezetnem kell bor és melyik a jó minőségi bor. Börzöncén is gyűjteni szerettem volna a tapasztalatokat, de elmaradt talán majd jövőre. Az utamat már csak gyalog tudtam folytatni. Semmi erőm nem maradt egy cél lebegett a szemem előtt 14 kilométer (ha nem tévedünk el csak 10) és vége. Minden lépés már fájt. Néhány rossz lépés a bokámat nagyon igénybe vette így óvatosan kellett mennem. A börzöncei hegyről kiérve az Isten háta mögé tévedtünk. Méteres gaz volt mindenhol. Egy kitaposott út volt. Mivel igen lassan tudtam csak menni a mögöttem érkezők felsorakoztak, volt hogy 10-en jöttek mögöttem. 2-3 kilométerenként meg kellett állnom, a szomjúság meg a fájdalom miatt muszáj volt. A feladás gondolata foglalkoztatott, de hogyan, a semmi közepén vagyok ha feladom ide biztos nem jön értem autó ami elvinne a célhoz, így mindenképp még sétálnom kell. Azért gyűltek a méterek, mindenki biztatott aki elment mellettem és én mindenkitől egy kis vizet kértem, kaptam is mindenkitől, de nem mertem sokat inni, nehogy megigyam helyettük. Ilyenkor mintha szárnyra keltem volna, újra megjött az erőm és újra neki tudtam állni futni, de 500 méter után a kiszáradás miatt újra sétálnom kellett. Lassan beértünk a hahóti hegyre, de előtte volt egy kemény szakasz, egy nagy mezőn kellett menni, árnyék a közelben sehol, ami egy kicsit megviselt. Itt találkoztam favágókkal, az egyik viccesen megkérdezte: Nincs semmi bajom? Erre mit lehet válaszolni? Viccesen mondtam neki még nincs semmi bajom, majd megkérdeztem nem akar egy kicsit futni (igaz a 130 kilójával nehéz lenne). Utána még hozzátettem: igaz, hogy lehet ilyen hülyét kérdezni, (egy kicsi szünet) pardon csak maga volt itt! Nézett értelmesen ki a fejéből nem értette mit akarok mondani ezzel. A hahóti hegytől már csak 2 kilométer volt a cél. Innét minden métert számoltam és lassan megláttam a buszmegállónál a célt. Nagy meg könnyebülés, végre célba értem. Az emléklapot és a kitűzőt átvettem majd legszívesebben megittam volna egy nagyfröccsöt. Autóval voltam és nem akartam a jogsimmal játszani megmaradtam a szőlőlénél.


Ismét sok tapasztalattal lettem gazdagabb. Meg kell tanulnom beosztanom azt ami van. Nem fölélni a verseny első harmadában és utána lesz ami lesz. Jövőre már biztosan jobban sikerül. Remélem jövőre többen is képviseljük az Aszfaltszaggatókat. Jó kis edzés, a táj gyönyörű az esetek többségében, meg olyan helyekre eljut így az ember ahova másképp biztos nem megy el.


Alig várom már a jövő augusztust!