Nagykanizsa-Zalakaros 2008-04-27

Idén egyesületünk két férfiváltóval és ugyanennyi egyéni versenyzővel képviseltette magát a Nagykanizsa-Zalakaros futóversenyen, így a tavalyi, elmondások szerint nem csekély létszámtól jócskán elmaradva lett képviselve az Aszfaltszaggatós vonulat.
Az időjárás ideális jellegét a megélénkülő szél sem tudta igazán kimozdítani, főleg annak tükrében, hogy előző nap zivatarszerű égzengés rázta meg a környéket. A nevezés és rajtszámfelvétel a buszállomás árnyékában rendben lezajlott, viszont a váltóhelyek autós megközelítése (7 és 13km magasságában) csak sokadik próbálkozásra sikerült, köszönhetően annak, hogy nem vettük igénybe a 'céges' busz hivatásos soförjének nevezési díjban már megfizetett szolgáltatásait és hogy megbízható(nak hitt) térképolvasóink végtelenül gyenge napot fogtak ki:-)

Egyéniben Ági és Sergyán Gábor vette fel a messze nem reménytelen küzdelmet a 20km-es dimbes-dombos útvonallal, míg az egyes váltó Roli-Olivér-Korpa, a kettes Horváth Peti2-Zsolt-Asi összetételben riogatta az ellenfeleket.
Megdöbbenve vettük észre, hogy néhány csapat elképzeléseinkkel ellentétben mérsékelten riadtan indult meg a rajtból kilőve, de tartva az előre meghatározott iramokat, mindkét váltó és az egyéni indulóink is nagyon szépen teljesítve letudták a közel félmaratoni távot. Asitól tudom, hogy a túlzottan erős kezdéséből adódó kiszáradása nyomán jelentős deficittel zártak az útjába eső frissitőállomások, de egy útszéli tölgyes is kárát látta kissé széteső emésztésének:-)

A befutó után a termálfalu ingyér' fogadta megfáradt szervezetünket, ám a közel 40 fokos gyógyvíz azt a maradék energiát is kiszívta belőlünk, amit az autókig ránk váró gyalogútra tartogattunk.

Az eredményhírdetés a Kanizsai Napok rendezvénysorozat keretein belül került megrendezésre, de nagy bánatunkra nem zártak ki előlünk szabálytalan váltás miatt senkit. (Pedig esküszöm, a többiek a csapi dombtető előtt elváltottak már:-) )

Az eredmények azt tükrözik, hogy tavaly erősebb mezőny gyűlt össze, mégis az Ági és az egyes váltó bronzérme jól fog festeni az egyesület képzeletbeli dicsőségfalán, de a Gábor abszolút hatodik helye és a kettes váltó teljesítménye is nagyon szép tett volt a síknak erős jóindulattal sem nevezhető útvonal fényében.

A fotók Asi színpadközeli produkciójának eredményei, a meghatódottságtól megremegő kezeit a képek minősége jogosan sínylette meg:-)






korpa

Sveti Jurij ob Scavnici 9km 2008-04-19

A Közép Európai Régió Kupa (cerr-cup) második állomásaként a szervezők egy helyes kis szlovén tavacskát (amolyan Gébárti tó kaliberűt) és annak környékét jelölték ki helyszínül, pontosabban egy 3km-es körpályát, melyből a férfiaknak hármat, a hölgyeknek kettőt kellett teljesíteni. Ellentétben az übersbachi útvonallal, akadt itt mindenféle talajtípus: füves rét, erdei köves út, aszfalt, földes szakasz, fahídon átkelés, azaz egy tájfutó igazán otthon érezte volna magát. Mivel egy húzósabb emelkedő is a versenyzők útját állta és a szél is gorombán odacsapott, túlzás lett volna rekreációs kirándulásként felfogni az eseményeket.

A rengeteg magyar, szlovén, osztrák és horvát résztvevő (a férfimezőny 97-et számlált) tette igazán nemzetközivé a futamot, a bemelegítés perceit csak a magyar fülnek kissé idegen, ám a Muravidéki Magyar rádió repertoárjában biztosan megtalálható szlovén popzenei betétek zavarták meg némelyest.

A versenyről: a rajt után hamar körvonalazódtak az erőviszonyok, jellemzően az első kilométer emelkedője szedte szét a mezőnyt, magam két szlovénnak látszó sporttárssal vettem üldözőbe egy hátulról osztráknak tűnő (SV Güssing feliratos mezben tempózó) úriembert, és mivel szerencsésen alakultak erőfeszítéseink, az erős szembeszeles szakaszon már be tudtunk állni libasorba. A kör végén 3:32-es kilóméteridőket jelzett a pulzusmérő, és bár jobb lett volna gyengébben kezdeni, egyedül csak gyötrő kínok és túlzott energiaráfordítás árán tudtam volna legyűrni a szeles részeket.

A második 3 km annyiban módosította környezetem összetételét, hogy akkorra már csak hárman maradtunk egymást segíteni, de a nációk sokszínűsége megmaradt. 3:41-re nőttek a kilóméterek, de a kör végén sikerült pár másodperces előnyt szereznem a többiekhez képest.

Orvosi eset lett volna meglepődni azon, hogy a jól ismert emelkedővel indul az utolsó szakasz is, az viszont azonnal taccsra vágta az átmenetileg kialakult lelki egyensúlyomat, hogy a dombtetőn már le is dolgozta hátrányát a szlovén-osztrák delegáció, így a befutó előtti jó mérföldnyi távolság annak jegyében telt el, hogy ki tudja hármunk közül legjobban regenerálni egyre fáradó szervezetét. Végül sikerült megelőzni a végig nagyon jó tempót futó sporttársakat és 3:39-es átlagkilóméterekkel a 10. helyen (kategória 5.) végezni.

Összesített eredmény

Cerr-cup állása Hauptklasse

korpa

Somogyszil Duatlon OB sprint futam 2008-04-05

Mivel a tavalyi bringásszezon után örömmel vettem tudomásul, hogy a futásokat újra bírják a térdeim, eldöntöttem, hogy megpróbálkozok ezzel az egyszerűségénél fogva is csodálatos sportággal és mivel a kerékpározás is megmaradt a szívem csücskében, adta magát, hogy a kettőt kombinálva a duatlonba (is) belekóstolok. 3 éve már indultam a zalaegerszegi futamon, azaz pontosan második alkalommal álltam rajthoz szabadidősként (mivel nem rendelkezem lincencel nem fogadták el a ZASZ-os egyesületi hovatartozásomat :-( ) ilyen versenyen.

OB futamról lévén szó, a magyar triatlonos egyesületek nagy számban képviseltették magukat, így az összes induló száma is több százra volt tehető, ezen belül a sprint (5k futás-20km kerékpár-2.5km futás) ranglista futamon 100 feletti versenyző várta a rajt pillanatát. Örömmel ismertem fel a Zalatriatlonos delegációt, a fiatalabb generációt (Kádár Márton, Marai Péter, Cserjési Szilárd és a többiek), akikkel már a szilveszteri futáson is jót meccseltünk, illetve a Déri Miklóst és a Kárász Palit is. Így már annyira nem is éreztem elveszettnek magam.

A versenyről: végtelenül megnyugtatott, hogy sikerült ezúttal nem elfutnom az elejét és az sem zavart, hogy hosszú sorokat láttam magam előtt nagy rössel megindulni. A második kilóméternél már látszott, hogy az edzettségükhöz képest túlzott tempót bevállalók egy része már jelentős oxigénhiánnyal küzd, ezt kihasználva sikerült az első futás végére több pozíciót is javítanom és 3’36-os ezrekkel befutnom a depóba. Ott addig akadozott a fülembe a napszemüvegem, hogy bár sterilre tisztította azt, felrakni már nem sikerült. Hasonlóan ’ügyesen’ bántam a sisakommal is, utóbbit azonban már nem helyezhettem a fűbe, így erős felindultságomban már be is nyeltem egy fél perces felesleges időveszteséget.

A kerékpározás ennek megfelelően és a tavalyihoz képest kevésbé acélos edzettségem miatt nehezen indult, de végül az utolsó 15km-t egy 5-8 fős bolyban teljesítettem, viszont az összedolgozás teljes hiánya miatt a kelleténél (azaz a létszámból adódó aránynál) jóval többet kellett vezetnem. Úgy érzem, itt bent maradt jó 2-3 perc egy harmonikusan dolgozó bolyhoz képest. A depóban aztán láttam, hogy a Polar 6 perc múlva készül elütni az egy órát, tehát igyekeznem kellett.

A második futás alapesetben végtelenül rosszul szokott esni, de ma valahogy jól éreztem a lábaimat. A kerékpáros csoportomtól végül sikerült elszakadnom és lényegében egymagam tudtam le a végét 4 perces kilométerekkel, sokat jelentett volna, ha ott még egymást húzva többekkel sikerült volna együtt maradnunk, egy fél perccet ott is lehetett volna egymáson javítani.

Az eredményem (1h04m14s) végül a 37.helyre sorolt be, amin lesz még mit faragni (kerékpárban, depózásban és az utolsó futásban látok még perceket), de második próbálkozásra az is nagy örömöt jelentett, hogy a zalaegerszegiek között nem tri-/duatlonosként a legjobb időt sikerült elérnem.

Ha a fent leírtak alapján valakinek megtetszett a lehetőség és lenne kedve kipróbálni ezt a változatos, ám nagyon intenzív (90% feletti átlagpulzus várható) sportágat, csatlakozhatna hozzám a következő verseny (máj 4 , Kaszó, Somogy megye) alkalmával.

korpa

4. Sárvár-Fürdő félmaraton

Lehet, hogy nem is nekem kellene beszámolót írnom, hiszen csak a 2.számú váltónk befutó embere voltam.

DE! Ez volt az első versenyem a sérülésem óta, ami után a talpam már nem fájt.

Nagyon jó érzés!

A versenyre mindenki időben érkezett. Igaz az előnevezők közül többen is visszamondták illetve volt olyan is, akiről csak a helysznen tudtuk meg, hogy nem jött el.

Az idő kicsit csípős volt, ennek ellenére sokan döntöttek a rövidnadrágos futás mellett.

4 egyéni futó illetve 5 váltóban futóval képviseltük egyesületünket.

Az 1. számú váltónkat erősebbre szerveztük, hogy a dobogóra felkerüljön.

Tamás annyira megfutotta a 2.szakaszt, hogy két másik váltó emberét is megelőzte.

Azzal, hogy onnan már egészen a célig befutott, nagyon meggyötörte a Janit, akinek a nyelve a sok lógatástól annyira kiszáradt, hogy muszáj volt némi sörrel leöblíteni annak érdekében, hogy a kiszáradástól megóvja a szervezetét.

A hölgyek között az Ági az első helyen végzett.

A további eredmények majd a Sárvári Kinizsi SE honlapján elérhetőek lesznek.

Középen a női győztes, azaz Ági

A 2.helyezett férfi váltó. (Pisti, Tamás, Jani)

Az egyik futással foglalkozó honlapon láttam a veszprémi 6 órás futóverseny kiírását. Egyedül a 6 óra soknak tűnt, ezért döntöttem úgy, hogy csapatversenyben kéne rajthoz állnom. A HUNRUN.COM csapatba még kerestek futókat és kaptam az alkalmon. Én lettem a csapat egyik tagja. A csapattársaim Krisz (a HUNRUN.COM szerkesztője) és Vass Gergely (leendő Ironman).
A futómúltjuk sikerekben gazdag, tehát nagy bátorság volt hozzájuk csatlakozni, de nem bántam meg.
Úgy beszéltük meg, hogy péntek este már elmegyünk Veszprémbe, egy nap ráhangolódást tartunk. A tájékozódó képességem hagy maga után kívánnivalót, ezért indulás előtt beszereztem egy GPS navigációs készüléket. Mint utóbb rájöttem enélkül sokra nem mentem volna. Én 5 óra körül érkeztem meg. A csapattársak sehol. Telefonálok mikor jönnek, a válasz nemsokára érkezünk. Este fél 12 körül meg is érkeztek. Jó kis esti programot találtak ki. Az aznap vett videokamerát és fényképezőgépet próbáltuk ki. Érdekes program volt. Hajnali 2 óra körül nagyjából rájöttünk, mit hogyan kell használni. Gyors fürdés és alvás mert holnap illetve ma verseny. A reggeli ébresztő nagyon kellemes volt. Mit együnk reggelire? Irány a Tesco. Mindenki bevásárolt magának, vissza a szállásra, kaja és iránya versenyközpont. A verseny előtt 10 perccel meg is érkeztünk. Gyors nevezés. A váltó első tagja elment bemelegíteni, Krisz beállította a kamerát (a HUNRUN.COM-on közvetítették a versenyt) én meg elmentem feltérképezni a pályát.
A rajtnál nekem jutott egy nemes feladat. Fotóznom kellett a rajtot. Egész sok és egész jó képeket sikerült készítenem, erről meg is tudtok győződni a HUNRUN.COM-on. Mindenkit fényképeztem aki éppen arra futott. Tamást is egész sokszor lencsevégre kaptam, elvégre klubtársam.
Úgy egyeztünk meg, hogy a csapatban mindenki két órát fut. Nekem jutott az utolsó két óra. Igen lassan telt az idő, alig vártam már, hogy én is futhassak. Az időt fényképészkedéssel és beszélgetéssel próbáltam elütni. 12 óra, az első váltás ideje. Az idő egész jó volt nagyjából délig. Dél körül elkezdett esni az eső. Végre egy kis változatosság, el tudom képzelni a futók mennyire örültek neki. Én behúzódtam és a sátorból néztem, hogy a többiek hogyan futnak az esőben. Fedett helyről jó volt nézni, de imádkoztam azért, ha én futok akkor ne essen. Az imáim meghallgatásra találtak. 2 óra előtt nem sokkal az eső elállt. Nekiálltam a bemelegítésnek. Ha itthon futok nem szoktam bemelegíteni, bár tudom ennek később még meglesz a böjtje. De most úgy gondoltam nem veszem félvállról és rendesen bemelegítek. Kb. 20 percet nyújtottam, tornáztam meg ilyenek. 2 óra. Megkaptam a „stafétabotot”. Irány előre. Figyelmeztettek, hogy az eleje egy kis sunyi emelkedő, nem meredek, de a 2.-ik óra után már egy kicsit illetve nem is kicsit nehéz lesz. A tanácsokra ügyeltem és igyekeztem betartani amit tanácsoltak. Az első kör egész gyorsan lement. Egy kör 1388,5 méter. A kört szerintem egész jól sikerült kialakítani. Bár egy két furcsaság azért akadt. Ami nekem nagyon tetszett az az emelkedő végén található temető. Gondolták, ha valaki nem bírja akkor majd oda beugorhat egy kicsit. A frissítőpontnál a 4.-ik kör után álltam meg. Nagyon bőséges volt a választék, Nehezen tudtam választani. Italnak a málnát választottam. Gondoltam lassan futok az elején és úgy iszom meg a frissítőt. Nem volt jó ötlet, mert az egész rámburult. A szép fehér pólón, amit erre az alkalomra kaptam egy jó nagy piros folt lett.
Szerintem egész jól ment a futás. A csapattársak és akikkel ott összebarátkoztam folyamatosan biztattak, ami nagyon jól esett. A futók között is akadtak, akik amikor látták , hogy nehezen megy az emelkedő, bíztattak. Aminek örülök, és büszke vagyok, hogy egy két kedvencem illetve példaképem is bíztatott, többek között Frank Tibor és Tölli Tamás.
Az utolsó 10-15 percben állandóan az órámat néztem. Alig akart vége lenni a versenynek. 4 óra. Vége. Nagy megkönnyebbülés. Sikerült! „Vége a szenvedéseknek.”
A verseny után tésztaparti. A menü lángos volt. A szervezők mintha tudták volna a gondolatom, hogy lángost ennék szívesen. Mindenki ment kajálni. Hosszú sorok kígyóztak.
Fél 5. Eredményhirdetés. Először a női kategóriában adták át a kupát és az érmeket. Majd következett a csapatverseny eredményhirdetése. Szinte most is a fülemben hallom: A 3.-ik helyezett a HUNRUN.COM csapata. Kihúztam magam, kimentünk, kezet fogtunk a szervezőkkel és átvettem a kupát a csapat nevében. Villogtak a vakuk, kattogtak a gépek, mintha az olimpiai éremátadáson lennénk (na jó ez egy kis túlzás, de azért fényképeztek minket). Majd a többi dobogósnak is átadták a serleget. Mindenki gratulált mindenkinek, mindenki büszke volt a teljesítményére. A verseny után volt egy fogós kérdés, kié legyen a kupa, amit kaptunk. Aminek örülök, hogy mindenki egyöntetűen arra szavazott, hogy enyém legyen a kupa, mivel ez volt az első futóversenyem. A kupát kölcsönadtam mindenkinek, hogy a kupával közösen készítsenek képet magukról. Az eredményhirdetés után elkezdett sötétedni, és búcsúzkodnunk kellett egymástól. Megbeszéltük a sárvári 12 órás futáson találkozni fogunk. Egész gyorsan hazaértem, és otthon nagy büszkén újságoltam, hogy a dobogó harmadik fokára állhatunk fel. Másnapra könnyű edzést terveztem. Egy kis bicajozás a Vadása tóra, ami 88 km. A túrán találkoztam egy kedves ismerősömmel Rudival. Jót beszélgettünk tekerés közben, és jó volt újra együtt tekerni a bringaklubosokkal.

Hétfőn sajna munkanap volt, korán kelés meg minden rossz. Az az egy dolog vigasztalt, hogy sokan gratuláltak a Veszprémben elért eredményemhez.

Síri csend

Nagyon úgy néz ki, hogy ez a kezdeményezés is kudarcba fullad.
A kezdeti lelkesedés nagyon gyorsan lelohadt, pedig nagyon bíztam benne, hogy egy ilyen lehetőséget nem szalasztunk el, hogy a futás során szerzett élményeket megosszuk másokkal.

Remélem, hogy a futó versenyidény megkezdésével az írási kedv is nőni fog az élmények sokasodásával.

Talán a holnapi sárvári verseny kicsit felébreszti téli álmából a társaságot.

Nem is értem, hogy miért nincs senkinek sem írni valója, hiszen sokan készülnek a versenyre, és biztos lehetne tapasztalatokat szerezni mások edzési módszeréből.